Felsődörgicsei ravatalozó átalakítása
Építész:- Krizsán András okl. építészmérnök (Modum Építésziroda Kft.)
- Csontó Judit okl. építészmérnök
- Dr. Reith András okl. építészmérnök (Ra-architects Kft.)
- Mózes László okl. építészmérnök
- Dörgicse község polgármesteri hivatala
- Németh József (Nét-Ép Kft.)
Építés: 2006-2007
Fotó: Bujnovszky Tamás
FELSŐDÖRGICSEI RAVATALOZÓ ÁTALAKÍTÁSA
"A végső búcsú mindannyiunk számára a látható valóságnak és az elmúlás megfejthetetlen titkának kettőssége. A felsődörgicsei ravatalozó átalakítása volumenében jelentéktelennek tűnő munka, de lehetőség az élet és halál misztériumának, a lélek és test elválásának kifejezésére. Ennek eredményeként született az épület végtelen egyszerűsége, nyelvezetének koncentráltsága, liturgikus és közösségi kialakításának újszerűsége. Ha valaki nyitott érzékenységgel közelít hozzá az épület csupa csend, méltóság és komolyság. Mélyen emberi alkotás, ahol kézzelfoghatóvá válik az építészeti koncepció egyszerű nagyvonalúsága. Képletszerűen letisztult forma, amely az elmúlást szimbolizálja. A vázszerkezetig lecsupaszított elemek, tartóoszlopok, látszó gerendázat, nyers falazat, mintha maguk is csak az épület korpuszai lennének. A ház külső megjelenésében kőburkolatú tiszta, nyers kubus, minimális építészeti elemekkel, amely nem konkurál a környező táj és a közeli középkori romtemplom látványával, de magával ragadó egyszerűségében kötődik a térhez és időhöz.. A felette elhelyezkedő, hangsúlyos lapostető nem takarja ki a környező táj szépségét, sőt erőteljesen túlnyúló konzolos előtetőjével, mintha lebegne csupán az épület fölött. A déli homlokzat felöli tágas ajtó a balatoni táj panorámáját hozza be térbe. Úgy humanizálja a természetet, hogy közben teljesen megnyílik felé. Belépve a ravatalozóba, a szemközti fehér falba „belekarcolt” kereszt látványa ragad meg bennünket. Ézsaiás (46.19) könyve szerint a keresztény ember megnyugvását szimbolizálja: „Íme tenyerembe véstelek, szüntelen előttem vannak falaid.” A tömör kőfalak, és erőteljes acélgerendák, csupasz faoszlopok között a mennyezet üvegfödéme, könnyedségével, tiszta, áttekinthető szerkezetével, szinte anyagszerűtlenül lebeg a fejünk felett, mint a testet elhagyó lélek felemelkedésének mindenki számára világos imaginációja. A négy méter hosszú áttetsző ragasztott üveggerendák és a fölötte nyugvó üvegfödém a közelségnek és távolságnak, a nemességnek és az egyszerűségnek konvergenciája, a test és lélek szimbóluma.
A felsődörgicsei ravatalozó új épületében így fedezhetjük fel az épített világban létező rendet, amely az igazsághoz fűződő viszonyunkat fejezi ki."
(Dr. Reith András - Építészfórum/2007)