Herrich-Kiss villa
Műemléki épület felújításaÉpítész :
- Krizsán András DLA okl. építész / MODUM Építésziroda Kft
- Péter Tímea-Katalin építészhallgató
- Vértesi-Nagy Gábor építészhallgató
- XVIII. ker. Polgármesteri Hivatal
ANIMÁCIÓS FILM MEGTEKINTÉSE
Az épület rövid leírása
A Herrich-Kiss villa ma a szomszédos Bókay-kert főépületéhez hasonlóan datálhatóan Pestszentlőrinc legrégibb épületei közé tartozik. Herrich Károly vízmérnök, Pestszentlőrinc egyik meghatározó birtokosa a területtel együtt vásárolta meg az 1860-as évek végén a két épületet, amelyeket ma is jelentős méretű kert vesz körül.
A környéken a 20. században e kettőn és a műemlék jellegű majorsági kápolnán kívül minden hasonló épületet megsemmisítettek: a majorsági kastély az 1945-ös kastélyromboló mozgalomnak esett áldozatul, a még a 60-as évekig létező (az 1700-as évek közepén emelt) majorsági épületeket a KISZ lakótelep építésekor rombolták a földig.
Az épületekről és a birtokról Bókay Árpád orvosprofesszor, egyetemi tanár emlékiratai adnak érzékletes képet, külön bekezdést szentelve a „Tantenburg”-nak. Ez az épület és a környező terület ugyanis már az 1880-as évek végén különvált a Bókay-kerttől. Tulajdonosa Herrich Károly egyik lánya, Bókay sógornője, Leonie lett. Az épületet Herrich Leonie férje, Kiss István módosította, átépítette. A kor neves építészeként ő tervezte Pesten - többek között - a Baross utcai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát és az Irgalmasrendi kórházat. 1902-ben halt meg, addig Bókayval együtt számos esetben felléptek a formálódó Pestszentlőrinc érdekében. A T alakú nyaraló épület fejében nagyméretű könyvtárszobát is kialakítottak, a díszes faszerkezetű, üvegezett veranda és a szobrokkal benépesített rózsakert pedig jól látható egy századfordulós reklámképeslapon. A két háború között több bérlője volt az impozáns, ma több mint 500 négyzetméter hasznos alapterületű villának. A második világháború után szociális bérlakásokat alakítottak ki az épületben, amelynek állapota leromlott, felújításra szorult a 2000-es évek elején.
Az épület tömege két fő részre osztható, a tégladíszítésű emeletes főépület és a rá merőleges földszintes alaprajzi elrendezésű egykori kiszolgáló gazdasági épületszárny. A külső megjelenésen, tömegformáláson észrevehető, hogy több alkalommal átépítésre, bővítésre került. A díszes főépülethez egykor két oldalról üvegezett díszes faszerkezetű veranda kapcsolódott, melyet lebontottak és helyére a jelenlegi is álló, egyszerűbbet építették. Az egykoron nagypolgári térosztású épületet az államosítást követően kis alaprajzú lakásokra osztották fel. Miután az állapot romlásával lassan lakhatatlanná váltak a körülmények, a
Az épületről és a kertről jó néhány fotó fennmaradt, melynek felhasználásával 2013 tavaszára készültek el teljes állapotfelmérés után, az új, múzeumi funkciónak megfelelő épület- és kerttervek. Utóbbi különösen fontos volt, mert a település modernkori fejlődésének meghatározó eleme a virágzó kertkultúra. A közgyűjtemény jelenleg az épület már felújított 270 négyzetméter alapterületű részét használja, a felújítást teljes egészében az önkormányzat finanszírozta. A szükségessé vált felújítás során cél, hogy visszaálljon az eredeti külső kép (erre rekonstrukciós tervek készülnek), és az eddig elkészült részeket kiegészítve újra egységes és eredeti méltóságának megfelelő állapotba kerüljön.
Egyedi helyi történeti értékére tekintettel kezdeményezzük az épület és kertjének fővárosi helyi védettség alá helyezését.
Az épület tervezője: Kiss István (1857–1902)
Az épület rövid leírása
A Herrich-Kiss villa ma a szomszédos Bókay-kert főépületéhez hasonlóan datálhatóan Pestszentlőrinc legrégibb épületei közé tartozik. Herrich Károly vízmérnök, Pestszentlőrinc egyik meghatározó birtokosa a területtel együtt vásárolta meg az 1860-as évek végén a két épületet, amelyeket ma is jelentős méretű kert vesz körül.
A környéken a 20. században e kettőn és a műemlék jellegű majorsági kápolnán kívül minden hasonló épületet megsemmisítettek: a majorsági kastély az 1945-ös kastélyromboló mozgalomnak esett áldozatul, a még a 60-as évekig létező (az 1700-as évek közepén emelt) majorsági épületeket a KISZ lakótelep építésekor rombolták a földig.
Az épületekről és a birtokról Bókay Árpád orvosprofesszor, egyetemi tanár emlékiratai adnak érzékletes képet, külön bekezdést szentelve a „Tantenburg”-nak. Ez az épület és a környező terület ugyanis már az 1880-as évek végén különvált a Bókay-kerttől. Tulajdonosa Herrich Károly egyik lánya, Bókay sógornője, Leonie lett. Az épületet Herrich Leonie férje, Kiss István módosította, átépítette. A kor neves építészeként ő tervezte Pesten - többek között - a Baross utcai Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát és az Irgalmasrendi kórházat. 1902-ben halt meg, addig Bókayval együtt számos esetben felléptek a formálódó Pestszentlőrinc érdekében. A T alakú nyaraló épület fejében nagyméretű könyvtárszobát is kialakítottak, a díszes faszerkezetű, üvegezett veranda és a szobrokkal benépesített rózsakert pedig jól látható egy századfordulós reklámképeslapon. A két háború között több bérlője volt az impozáns, ma több mint 500 négyzetméter hasznos alapterületű villának. A második világháború után szociális bérlakásokat alakítottak ki az épületben, amelynek állapota leromlott, felújításra szorult a 2000-es évek elején.
Az épület tömege két fő részre osztható, a tégladíszítésű emeletes főépület és a rá merőleges földszintes alaprajzi elrendezésű egykori kiszolgáló gazdasági épületszárny. A külső megjelenésen, tömegformáláson észrevehető, hogy több alkalommal átépítésre, bővítésre került. A díszes főépülethez egykor két oldalról üvegezett díszes faszerkezetű veranda kapcsolódott, melyet lebontottak és helyére a jelenlegi is álló, egyszerűbbet építették. Az egykoron nagypolgári térosztású épületet az államosítást követően kis alaprajzú lakásokra osztották fel. Miután az állapot romlásával lassan lakhatatlanná váltak a körülmények, a
Az épületről és a kertről jó néhány fotó fennmaradt, melynek felhasználásával 2013 tavaszára készültek el teljes állapotfelmérés után, az új, múzeumi funkciónak megfelelő épület- és kerttervek. Utóbbi különösen fontos volt, mert a település modernkori fejlődésének meghatározó eleme a virágzó kertkultúra. A közgyűjtemény jelenleg az épület már felújított 270 négyzetméter alapterületű részét használja, a felújítást teljes egészében az önkormányzat finanszírozta. A szükségessé vált felújítás során cél, hogy visszaálljon az eredeti külső kép (erre rekonstrukciós tervek készülnek), és az eddig elkészült részeket kiegészítve újra egységes és eredeti méltóságának megfelelő állapotba kerüljön.
Egyedi helyi történeti értékére tekintettel kezdeményezzük az épület és kertjének fővárosi helyi védettség alá helyezését.
Az épület tervezője: Kiss István (1857–1902)