12

Atlas of European Architecture

"EURÓPA LEGJOBBJAI"

Markus Sebastian Braun / Chris van Ulffelen : Atlas of European Architecture.
Braun Publishing, (Salenstein), 2015.
512 oldal, angol nyelvű, keménytáblás kötés,
ISBN 978-3-03768-192-3

Megvásárolható a FUGA Budapesti Építészeti Központban

Európa építészetét  mindig is a stílusok utánozhatatlan változatosságával, az egyéniség, az innovációk sokszínűségével lehetett jellemezni. Korunk építészetében is, Észtországtól Spanyolországig, Norvégiától, Magyarországon át  Görögországig a nemzetközi design trendek kreatív kölcsönhatásai ihlették meg az egyedi és példátlan építészet közös nyelvét. Az Európai Építészet Atlasza betekintést enged ebbe az izgalmas esztétikai, technikai és tipológiai sokszínűségbe, helyet adva négy magyar építész munkájának, olyan sztárépítészek mellett, mint Sir Norman Foster (GB), Santiago Calatrava (SP), vagy a holland MVRDV csoport.

Referenciálisnak is tekinthető az a szöveg, mely a svájci székhelyű Braun kiadó legújabb nagyvolumenű könyve kapcsán gyorshírként megjelent már. Az ezredforduló óta közel 200 építészeti témájú válogatást jelentetett meg a könyvház. Korábban fő profiljaként a német nyelvterületű országok építészetileg is kiemelkedő városainak-régióinak építészetét bemutatni hivatott guide-ok mellett a profilszélesítés a nagy áttekintéseket adó atlaszok felé tolódott: a ma divatos tematikus-tipológikus (házak, hotelek, fürdők, múzeumok, egyetemek, mozik (!), boltbelsők) összefoglalók anyaggyűjtése pedig lehetőséget adhat újabb válogatásokra is. Egyrészt a netvilágból ismert „pin”-ek image-stream-je hozza az anyagok (kő, beton, fa, üveg) és részletek (balkonok, árnyékolók, zöldhomlokzatok) gyűjteményét. Másrészt a globalitás igényével a „hagyományos” régiók-kultúrák menti áttekintésekre lehetőséget adó albumokat.

Két kérdés fogalmazódik meg rögtön e kultúrmisszióként is értelmezhető kiadói program kapcsán. (Az anyagiak nem érdekelnek, bár éppen saját hazai építész-könyves piacunk kapcsán például megfontolt stratégiákat kell követni.)

Alapvető létét támadja talán az első: Mi végre mindez könyvszerű alakban ma? Akkor, amikor a csak specifikusan építészettel foglalkozó honlapok árasztják a képeket, amikor (szerencsére) a „design” részeként kezelt építészet általános képi kultúrával foglalkozó life-magazinoknak is témáiba tartozik, amikor a saját (néha igen profi, nem csak össze-vissza kattintgatós) internetes gyűjtemények közzététele virágzik és szinte befoghatatlanul terjed? A választ alapvetően az utóbbi szavakban rejlő bizonytalanságok adhatják meg. A befoghatatlanság, a befogadhatatlanság, ami a mai média-dömping és vizuális képzuhatag velejárója. Egy könyv az nem tolakszik, egy könyvhöz másként ülünk le, egy könyvet fizikailag többszörösen érzékelünk. Ha jó a válogatás, az album ott tart bennünket, lapozgatjuk. Fogható, felfogható.

A második kérdés azonnal kapcsolódik is, hiszen akkor lehet maradandó az élmény számunkra és a könyvespolcnak is, ha ez jó válogatás: tehát mi a szelekció módszertana? Kell legyen, hiszen a fizikai jellemzők (oldalszám, méret, tömeg) korlátozzák ezt a papíralapú műfajt. A több mint 500 oldalas könyvnek rövidke bevezetője és hátoldali ajánlása nem tesz erre konkrét megjegyzéseket. Így marad a „miért-írta-ezt-a-költő-most-mi-megmondjuk” megközelítés. Egy globális piacra tervezett könyv átfogó kell legyen, mondhatni reprezentatív – ezt címében vállalt tartalmára tekintve teljesíti a könyv. A kiadónak már 2012-ben megjelent világatlaszában  is voltak jó magyar házak – jelentsük ki itt mindjárt, minket ez érdekel első sorban. Az akkori 500 oldal tekintetében is 4 oldalt kaptunk 4 házra, a mostani hasonló volumenű európai válogatásban is 4 épület került bemutatásra (7 oldalon). Az arány jó, köszönjük, és ne feledjük, hogy a hangzatos 1000-1000 európai házat felvonultató két kötetükben  is benne vagyunk. Konkrétabban a mostani könyvre fókuszálva: Az 1-2 oldalas bemutatásokkal közel 330 épületből 4 magyar, így a kelet-európai régióból is reprezentatívan vagyunk képviselve.

Három régióba csoportosítva, és azon belül angol betűrendben vezeti fel az egyes országok építészetét megjelenítő könyv.  A célzott területi kezdés egy svájci-német kiadónál logikus: Észak-és Nyugat-Európa építészetével kezd (mely a bemutatott épületanyag felét teszi ki), majd a szűken (kissé furcsán) határolt Közép-Európa következik (ez az objektumok harmada) és az észak-kelettől a Mediterráneum keleti medencéjéig húzódóan virágzó résszel zár (kevesebb mint ötöde a házaknak). Benne tehát a Palatinum Stúdió Bikás parki metrómegállója, az A4 Studio Vasas Sport Klubja, Földes Lászlóék celldömölki Kemenes Vulcanopark látogatóközpontja és a Krizsán András áttervezésében lérejött zánkai Új Generáció központja.

És akkor a leglényegesebb kérdés persze a: miért épp ezek? A teljes kötet épületanyaga az utóbbi öt évből való, és áttekintés alapján nagyon vegyes képet mutat. Nem gondolható mögötte semmifajta tudományos értékelő szándék, a családi háztól a hatalmas szórakoztató központig, csöppnyi szakrális tértől irodaház-együttesekig, sport-, ipari-, köz- és magánfejlesztések változatos sorát találjuk az 500 oldalon. Családi házat, egyházi épületet már a korábbi (imént említett) kötetek hoztak hazánkból, az M4 is szerepelt a Fővám téri megállóval a kiadó palettáján, így az új bemutatott házakkal csak szélesedik a kép összességében. Persze egy kötetet tartunk a kezünkben, és összehasonlítást, összkép felmutatását csak elfogult „tudományoskodó” kutatók szándékozzák. De mondhatjuk, az utóbbi évek magyar eredményeiből jó házak vannak itt – van olyan válogatás hazánkról, mely kevésbé érthető minőségileg kritizálható házakat vonultat fel reprezentatívan. Így hát itt jól állunk. Sőt. Ha ezen házak nemzetközi reputációját nézzük, bizony többjüket hozták jeles kortárs építészeti honlapok. Hogy ez elég e egy hatalmas atlasz válogatási koncepciójához? Szerintem nem, de ez egy elég szubjektív műfaj. Még egy finom hangsúlyt azért emeljünk ki: a metró újabb állomása egy oldalt kapott, de a további három ház páros oldalon jött le – talán a csehek érdemeltek ki még ekkora figyelmet-hangsúlyt régiónkból (a furcsamód e régióhoz sorolt olaszokat leszámítva).

És akkor a könyv egészéről. A fülszövegnyi bevezető kiemeli az Európára jellemző kulturális sokszínűséget és ugyanakkor egységesnek mondható régió-karaktereket. Az eddigiekből kitűnik talán, hogy ez nem axióma, sem nem tudományos végkövetkeztetés, mert nagyon széles spektrumból kapunk heterogén anyaghalmazt. És e felvezetésnek éppen hogy ellent is mond, ha egy „sztárépítész” saját lokális nemzeti-kulturális hátterétől messze eső országban épült házával az adott területről kívánnánk valami képet alkotni. Már jócskán benne vagyunk a kultúra ezen szegmensének globalizálódó világában annyira, hogy természetes legyen számunkra: francia építész Görögországot, holland Ausztriát, vagy épp olasz Angliát reprezentálja ott megépült házával egy ilyen válogatásban és szerkesztési logikában. Így nem korrekt, de egyelőre Kelet-Európa saját építészeit „használja”, tehát ekként akár a regionális építési kultúráról is számot adhatna a bemutatás. Ugyanakkor ez sem igaz kivétel nélkül: egyrészt már e tágabb régióban is vannak skandináv építészek által tervezett házak, másrészt a nemzetközi tendenciákra figyelő ítészeknek (a válogatást valamilyen szempont szerint végzőknek) általában hamarabb ragad meg tekintete az ismerős modernizmus vagy minimalizmus formajegyeinek (jó értelemben vett) ízes továbbgondolásán, mint a csodabogár házakon.

Ami azonban látszik az összképen: a nemzetközi szakirodalomból ismert jelentős irodák nagy házai mellett rengeteg fiatalok által tervezett kis objektum került be a könyvbe. Ezek ötletszerűsége vagy épp installációs-művészi objekt minősége persze messze elmarad egy „mit-kell-küzdeni-egy-ekkora-házon” szlogen esetén, de minden esetre e vállalása a kiadónak nagyra becsülendő. És a kiadó tartsa meg jó szokását, hogy válogat Kelet-Európából is – főként annak ismeretében, hogy a könyv távol-keleti (kalóz?)fordítása is ismeretes netes forrásokon keresztül. Hadd menjen jó hírünk.    
                                                                                                                          Vukoszávlyev Zorán
 
Modum Építésziroda kft. 1147 Budapest, Czobor utca 60/b telefon / fax : 06 (1) 220 - 0677 e-mail: modumkft@gmail.com